Száz éve született Nicolae Ceausescu, Románia diktátora
Nicolae Ceaușescu az Olt megyei Scornicești faluban született 1918 január 26-án. Szülei egyszerű parasztemberek voltak.
Nicolae 11 éves korában, az elemi iskolai tanulmányainak befejezése után Bukarestbe ment, és cipészinasként vállalt munkát. 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba (PCR), mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Elsőként 15 évesen volt rendőrségi ügye utcai verekedés miatt. Később többször is letartóztatták kommunista eszmék terjesztéséért. 1936-ban bezárták a Doftána börtönbe.
A második világháború kitörése után Ceaușescut a Kommunista Ifjúsági Szövetség (UTC) elnökévé választották. Miután a kommunisták hatalomra kerültek, 1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett.
1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után követte őt a kommunista párt élén mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett.
A diktátor egyike volt a keleti blokk azon kevés politikusainak, akiket nyugaton a „jó kommunisták” közé soroltak. Külföldi népszerűségét egyrészt az ország államadóssága visszatörlesztésének (amivel végképp nyomorba taszította országát, mert minden elképzelhető megtermelt dolgot a visszafizetésre fordítottak, és ez alapvető cikkek megvonását jelentette a lakosságtól).
Magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen magasfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének. Ezek ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni.
1989 decemberében Temesváron kipattant a forradalom szikrája, és néhány nap alatt az egész ország felkelt a kommunista rezsim és személyesen Ceaușescu ellen. A diktátor december 21-ére tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására. Az elnöki palota erkélyéről szónokolt, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt (bizonyos nézetek szerint jól előkészített puccs történt). A tömeg elfoglalta a televízió épületét. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott és feleségével együtt helikopteren menekült el Bukarestből. A forradalom oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban légtérzárat rendelt el, ezért le kellett szállniuk. Gyalog indultak a közeli Târgoviște városába, ahol egy kutatóállomáshoz nyitottak be. A vállalat emberei értesítették a rendőrséget, akik elfogták és a helyi laktanyába szállították, majd gyorsított eljárásban elítélték és kivégezték őket.
